EZÜST HÁRS (Tilia tomentosa)

Magas termetű (25–30 m), szabályos alakú fa. Koronája fiatalon kúp alakú. A törzse egyenes, a kérge sima, zöldesszürke, idősebb korában fino

m repedések tarkítják. Ágai egyenletesen veszik körül a sudarat; fiatalon meredeken felfelé tartanak.
Vesszőjét és lekerekített csúcsú, tojásdad, zöld rügyeit ezüstös pikkelyszőrök borítják: ez a a dús, fehér szőrzet különösen a fiatal hajtásokon feltűnő, ekkor látszik legjobban a hajtás szimpodiális (azaz cikkcakkos vagy zegzugos) növekedése is.

Váltakozó, szórt állású levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, a levél válla szíves vagy ferde (aszimmetrikus), a csúcsa hegyes, a széle egyenletesen fűrészes. A levél színe fakó zöld; fonáka, amit egyenletesen borítanak a csillagszőrök, ezüstfehér vagy szürkészöld. Ez a szőrzet a környezettől és a levél fény-árnyék viszonyaitól függően igen változó lehet: egyes levelek fonáka szabad szemmel csupasznak látszik.
A levél biztos határozóbélyege, hogy fonákán az érzugokban nincsenek szőrcsomók, hanem ugyanolyan csillagszőrök nőnek, mint az érközi részeken. Forró nyári napokon az ezüsthárs levelei többé-kevésbé függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást. Őszi lombja aranysárga.

Virágai 6–9 (10) tagú bogernyőben állnak; a virágtengely félig összenőtt az ugyancsak csillagszőrös repítő fellevéllel. Csészelevelei halvány zöldes-fehérek, a tövükön nektármirigyek találhatók. Sziromlevelei vajsárgák, kanalasak, porzói nem nyúlnak túl a takaróleveleken, bibeszála viszont túlnyúlik a porzókon.
Az őshonos hársfajok közül egyedül az ezüst hárs porzói között akadnak petaloid sztaminodiumok: az öt falkába tömörült porzók közül falkánként a legkülsőket. Ezeknek nincs portokja, alakjuk sziromhoz hasonlít (bár azoknál kisebbek).

• Elterjedés: Főleg a balkánon él. Elterjedésének északi határa Magyarországon a balaton vonalánál húzódik.

• Magyarországi előfordulása: Elsősorban Somogy, Tolna és Baranya megyék gyertyános-tölgyeseiben találkozhatunk vele, de megtalálható bükköseinkben is. Különösen szép megjelenését figyelhetjük meg a Zselicség ezüst hársas bükköseiben. Szórványosan a Nyírségben is előfordul.

• Termőhelyi igénye: Melegkedvelő, az éghajlat szélsőségeire nem érzékeny. A szárazságot viszonylag jól tűri. Többletvizet nem igényel. Inkább a meszes talajokat kedveli.

• Fényigénye: Fiatalon még árnyéktűrő, később azonban határozottan fényigényes. a tölgyes és bükkös társulásokban csak akkor maradhat meg tartósan, ha sikerül a felső szintbe kerülnie.

• Alakja: Megnőhet 35 méter magasra is. Szép egyenes törzsű, de villásodásra hajlamos.

• Kérge: nagyon sokáig sima, ezüstszürke. Idős korában hosszanti irányban sekélyen repedezett, sötétszürke.

• Vesszője: Zöldes vagy barnás, a sűrű csillagszőröktől szürkén molyhos, később kopaszodó.

• Rügye: A másik két hársnál kisebb, zömök tojásdad, szürkén molyhos. A külső rügypikkely majdnem a csúcsig ér.

• Levele: A levélfonák ezüstszürkén molyhos, az érzugokban nincs szakáll. A fogak előrehajlók és szálkahegyűek. Nagy nyári forróságban az ezüst hárs levelei élükkel fordulnak a nap felé.

• Virága: Az álernyők 6-10 virágúak, a porzók száma 50-75. Július elején nyílik. Az ezüst hárs virága nem alkalmas teának.

• Termése: Gömbölyded vagy elliptikus, 6-8 mm hosszú. Felülete sima. molyhos, újjal nehezen összeroppantható.

• Növekedése: Gyors növekedésű. tuskóról és gyökérről jól sarjadzik. Nem ér el magas kort. A 100 évnél idősebb egyedek ritkák.