RT Maelstrom - шаблон joomla Оригами

Nemzeti jelképeink

Nemzeti lobogó az iskolán

Jeles ünnepekkor az épületek többségére kitűzik a nemzeti lobogót. Vannak olyan épületek is, amelyeken a zászló mindig kint van. Vajon az iskolákon mindig kell lennie nemzeti színű lobogónak?

A nemzeti színű lobogó országunk egyik nemzeti jelképe, így használatának szabályait jogszabály rögzíti.

A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény szabályozza a nemzeti színű zászló használatát.

Azokon a középületeken, illetőleg középületek előtt, amelyeket:

a) az állam és a helyi önkormányzatok választott testületei, közigazgatási feladatokat ellátó szervei, valamint az állam, illetve a helyi önkormányzat által fenntartott, közfeladatokat ellátó intézmények,

b) a köztársasági elnök és hivatala,

c) a Kormány,

d) az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészségek,

e) az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az országgyűlési biztosok és hivatalaik,

f) a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek feladatuk ellátása során használnak, a zászlót vagy a lobogót állandó jelleggel ki kell tűzni, illetőleg fel kell vonni.

A fenti felsorolásból egyértelmű, hogy az állami (minisztériumi) és önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézményekre kötelező kitenni a nemzeti színű lobogót.

Ha a fent felsorolt szerv több épületben fejti ki tevékenységét, a zászló (lobogó) elhelyezésének kötelezettsége a központi épületre irányadó, azaz ott ki kell tenni, a többi épületre pedig ki lehet tenni.

A zászlót vagy a lobogót állandó jelleggel el kell helyezni az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke rezidenciáján vagy rezidenciája előtt.

Az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság épületére, illetve épülete előtt, továbbá a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatali épületére, illetve épülete előtt, valamint az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök és a miniszterelnök rezidenciáján vagy rezidenciája előtt elhelyezett zászlót (lobogót) napnyugtától napkeltéig meg kell világítani.

Szélsőséges időjárás

Szélsőséges időjárási viszonyok között - annak időtartamára - a szerv vezetője elrendelheti a zászló bevonását, illetőleg a lobogó levonását. Ez a rendelkezés az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság épületére, valamint a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatali épületére, továbbá nemzeti ünnepek idején nem alkalmazható.

Rendkívüli időjárás esetén tehát a közoktatási intézmény vezetője elrendelheti a zászló levételét, azonban az idő jobbra fordulása után a zászlót haladéktalanul vissza kell helyezni.

Magánszemélyek zászló használata

A nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és a zászlót (lobogót) az a törvényben foglalt korlátozások megtartásával használhatja.

A címernek és a zászlónak (lobogónak) a nemzeti ünnepek, az ezekhez kapcsolódó és egyéb társadalmi (politikai, gazdasági, tudományos stb.) rendezvény, nemzeti jellegű más megemlékezés, valamint katonai tiszteletadás alkalmával történő eseti használata - az e törvényben foglalt korlátozások megtartásával - megengedett.

A törvény a 12. §-ban, a használat korlátjaként előírja, hogy a nemzeti jelképek használata során meg kell őrizni azok tekintélyét.


 

A Himnuszról

A Himnusz kézirata
A Himnusz kézirata

1823. január 22. nevezetes dátum a magyar kultúra, a magyar szellem és öntudat évezredes történetében. Az utókornak viszonylagos épségben megmaradt, az Országos Széchényi Könyvtárban látható kézirat szerint ugyanis Kölcsey Ferenc ezt a dátumot kanyarintotta a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeménye alá. Az ország egyik legeldugottabb keleti részén, Szatmárcsekén gazdálkodó író ekkor még nem sejthette, hogy a magyarság (bal)sorsát oly torokszorítóan megéneklő mű milyen nagy hatással lesz az utókorra. A megzenésítése után szinte önálló életre kelt, közös nemzeti imádságunkká vált szakrális alkotás tiszteletére 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, amely esemény nem titkolt célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a nemzet fennmaradásának legfontosabb összetartó elemére.

A Himnusz kacskaringós utat járt be, amíg végleg hivatalos nemzeti jelképünkké válhatott. Az eredetileg a görög hümnosz szóból származó dicsőítő ének egyházi közvetítéssel jutott el a középkori nemzeti költészetbe, hogy aztán a felvilágosodás idejében az idegen hatalmak alatt sínylődő népek önálló voltukat is bizonyítva újra felfedezzék. Így nem volt véletlen Kölcsey szándéka sem, amikor a magyar nemzet egésze számára írta meg versét.

Az elsőként a híres irodalomszervező, Kisfaludy Károly Aurora című lapjában csak öt évvel később megjelent költemény célja nem is volt más, mint a Monarchia azon törekvése iránti ellenállás, amely a „Gott erhalte, Gott beschütze unsern Kaiser, unser Land” kezdetű osztrák császárdalt igyekezett a népi ünnepélyek hivatalos dalává tenni. A szabadságharc előfutárának is tekinthető, majd a romantikának köszönhetően újra felfedezett, dicső múltból táplálkozó nemzeti öntudatnak szüksége volt tehát arra az összekapaszkodást segítő erőre, amelyet egy saját himnusz kínálhatott. A régi protestáns énekek sajátosságait a születő romantika nagy erejű, láttató képeivel és a nemzethalál egyre gyakrabban megjelenő, kétségbeesett víziójával összegyúró alkotásban az elmúlás fenyegetettsége mögül kiáltó fájdalmas jajszó éppen ezért a mihamarabbi cselekvést sürgetve ölelkezik a sosincs késő biztatásával.

A később a nagypolitikában is tevékenyen részt vevő Kölcsey műve megzenésítését, és így széles körben való elterjedését 1838-ban bekövetkezett halála miatt már nem érhette meg. 1844-ben írta ki ugyanis Bartay Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója a Himnusz megzenésítésére felhívó pályázatot, miután az előző évben a Szózat esetében ez már nagy sikerrel lezajlott.

Gárdonyi Géza későbbi, anekdotikus feljegyzése szerint a színház karnagyaként ismert Erkel egy szobába zárva mindössze egy óra alatt, megszállt áhítatban alkotta meg a máig ismert dallamot, ami azonban a szöveg nehézségét ismerve valószínűleg nem így történt.

Tény viszont, hogy a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri június 15-én kihirdette, hogy a fődíj az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázónak, azaz Erkel Ferencnek ítéltetett. A Nemzetiben már július 2-án bemutatott mű ekkor kezdte diadalútját, hogy aztán világi és egyházi események elmaradhatatlan kísérőjévé váljon.

Vele bocsátották például első útjára a Széchenyi nevű gőzöst, de a kotta nyomtatásban való gyors elterjedésének köszönhetően a Himnuszt énekelték már az 1848 márciusában felvonuló marosvásárhelyi ifjak is. A szabadságharc bukása után hivatalosan tiltott ének az 1867-os kiegyezést követően került a megtűrt kategóriába, s a századfordulóig népszerűségében még a Szózat mögött állt. A későbbi tiltások és a szovjet Internacionálénak évtizedeken át ellenálló nemzeti jelképünk végül csak 1990-ben került bele hivatalosan az Alkotmányba, és lett deklaráltan a Kárpát-medence és a nagyvilág összes magyarjának mindenkori himnusza.


  

Történelmi zászlók

Az Árpád-házi királyok családi zászlaja

Történelmi zászló

Honfoglaláskori fejedelmi zászló

Történelmi zászló

Bővebben itt olvasható.