RT Maelstrom - шаблон joomla Оригами

Árkos

 Árkos

 

 

Mezőtúr

 

2007. június 30-án együttműködési megállapodást írtak alá a Kossuth Lajos Általános Iskola (Tar Anikó Anna igazgató) és az árkosi Dr. Gelei József I-VIII. Osztályos Általános Iskola (Hunyadi Olga igazgató) vezetői, valamint Mezőtúr (Dr. Draskovits Dénes) és Árkos (Máthé Árpád) polgármesterei.
                         Dr. Gelei József iskola

 

Kossuth iskola

Ennek értelmében tanítványaink és az erdélyi gyerekek évente vendégül látják egymást, és fellépnek településeik hagyományos ünnepi eseményein (árkosi Falunap, Túri Vásár). A látogatások, találkozások alkalmával a két iskola pedagógusai szakmai tapasztalatokat cserélnek, közös továbbképzéseken vesznek részt. A két iskola tanulói kapcsolatban állnak egymással a következő területeken: tradíciók, hagyományok, szokások, sport, zene, művészet, környezeti nevelés, levelező kapcsolat.

Az együttműködés ötlete a két intézmény között korábbra nyúlik vissza.

Árkos községháza Mezőtúr városháza

A két település közötti kapcsolatok az 1990-es önkormányzati választásokat követően folyamatosan épültek ki. A testvér-települési kapcsolatot (1992.) az önkormányzatok közötti hivatalos szerződések rögzítik, az együttműködés és kapcsolattartás azonban messze meghaladja a hivatalos formalitásokat, hiszen a települések intézményei, civil szervezetei, sőt lakosai között alakultak ki (az önkormányzatok közötti hivatalos kapcsolatfelvételt megelőzően) az együttműködés, a barátság szálai.

A Mezőtúron töltött vakáció

A Kossuth iskola meghívására érkeztek az árkosi testvériskola nevelői és diákjai a nyáron városunkba.

A nálunk töltött napokról készült élménybeszámolót az erdélyi megjelenés után most városunk közéleti lapjának hasábjain olvashatják az érdeklődők.

Ebben az évben a mezőtúri Kossuth iskola diákjai és nevelői látogatnak el Árkosra, a testvériskolába.

A nyári vakációban voltunk Magyarországon, azaz Mezőtúron és olyan élmény volt a számunkra, hogy soha nem feledjük el.

Vonattal utaztunk oda. Az utazás kissé kellemetlen volt, mert meleg volt és az ablakot sem tudtuk lehúzni. Amikor odaértünk az ottani Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatónője, Tar Anikó hűtött ásványvízzel és nagy -nagy szeretettel várt minket. Ez nagyon jól esett nekünk. Mikor megérkeztünk, bementünk egy fagylaltozóba, ahol nagyon finomat fagyiztunk. Ez is nagyon jól esett nekünk. Utána elsétáltunk a főiskolához, ahol elszállásoltak. Mikor vacsoráztunk, lezuhanyoztunk, ágyba bújtunk és készültünk a következő napokra. A négy nap alatt sok-sok mindent mutattak az ottani szervezők. Megnéztük a Kossuth Lajos Általános Iskolát, amely nagyon tetszett a gyerekekkel, a tantermekkel együtt és a sok-sok képekkel, amit a gyerekek készítettek.

Voltunk a városházán, ahol találkozhattunk a polgármesterrel, dr. Draskovits Dénessel. Voltunk a református templomban, a tűzoltóságnál, a Túri Vásáron, a Kovács-fazekasműhelyben, a strandon. Elmentünk Szarvasra az arborétumba, ahol sok fajta növényt láttunk, és ahonnan hajózni mentünk a Körös holtágán, amely nagyon érdekes volt, főleg a kapitány. A Pónilovas tanyán is voltunk, ahol lehetett horgászni, lovagolni és megnézni az ottani állatokat. Elsétáltunk a könyvtárba is, ahol egy bűvészmutatványon vehettünk részt.

Minden-minden nagyon jól telt, és jók voltak az ételek is, melyeket a szakácsok és a szakácsnők készítettek.

Ezt az élményt soha nem felejtjük el, és a szívünkben őrizzük, tartogatjuk örök életünkre, amíg csak élünk.

Földes Magdolna és Tamás Eszter 8. osztályos tanulók

Fotók megtekinthetők a http://www.kossuthlajosaltisk-mezotur.hu/ weboldalon.


 

 Erdély zamata

2010. július 29 és augusztus 02. között az árkosi testvériskolánk meghívására öt napot töltöttünk Erdélyben. A Kossuth Lajos Általános és Mag Iskolájának 21 tanulója és 6 tanára fogadta el ez évben az invitálást.

Mint segítő és megbízott fotós is próbáltam részt venni a kiránduláson. A több mint ezer ott készített fotó sem tudósíthat, de e cikk is hiányos az ott töltött napok élményeinek leírásában.

Voltunk Segesváron, Mádéfalván s megcsodáltunk megannyi mívesen megalkotott székely- kaput. Túráztunk a lenyűgöző Békás szorosban, néhány percet a Gyilkos tónál is időztünk. Megtekintettük Tusnádfürdőt, Korondot, Farkaslakát és nem utolsósorban szálláshelyünkön, Sepsiszentgyörgyön is barangoltunk. Sőt kalandos körülmények között, amikor is egy röpke időre eltévedtünk, egy nagy kerülő után, egy aranyos segítséggel mégiscsak elértünk a szálláshelyünkre a Kós Károly által tervezett épület szomszédságába

A jéghideg patakban való mezítlábas séta a csodálatos tájak csak érzéseket juttathatnak eszünkbe. A lovaglás és kugliverseny a helyi vártemplomot megtekintése csak múló árnyékát írhatjuk le az élményeinknek. A kavicsgyűjtések, a pisztránghorgászat és pisztrángevés, a Hunyadi Csárda finom ételei a borvízkóstolás, mind-mind maradandó élménnyé fognak érni.

A gyermekeink, akikre a legkisebb panaszunk sem lehetett, hajlandók voltak nemcsak a tanár-diák maratoni focicsatára a dimbes-dombos és egy patakkal szegélyezett pályán, hanem a megannyi gyaloglásra és a buszon való néha közös néha szólóban való szundikálásra is. A fiúk az edzettség további fejlesztése és az éjszakai csendesség megtanulása végett egyszer, közös reggeli tornára is megjelentek. Az árkosi Falunapot a helybéli népviseletbe öltözött óvodások bájos műsora és a mi harmadikos és ötödikes tanulóink kis seregének eleven műsora tette szerintem teljesebbé.

Utunk során láttunk csergét, gyönyörű hímzést s láttunk kacatokat, bóvlit is. Magyaros mentét, bocskai hímzést csak egyszer Csiksomlyón, ahol éppen egy házasságkötés kellős közepébe botlottunk, amibe gyermekeink egy pillanat alatt váltak rizsszemeket dobáló koszorús fiúkká-, koszorúslányokká. Hallottunk csodaszép magyar kifejezéseket, ízes szavakat- melyek néha nekünk már idegenül hangzanak

Van még valami, amit szóban nehéz elmondani, színekkel, megfesteni, formákkal megformázni. .Ugyanezzel a megfogalmazással küzdöttem akkor is, amikor közel 30 éve főiskolásként éltem át Erdélyben, egy faluban egy öreg nénikével való találkozás során. Egy lenyűgöző kedvességet, egy önzetlen elfogadást egy magától értetődő jószívűséget. Ezt a jelenséget én „Erdély zamatnak” próbáltam megalkotni, s azóta is ugyanez érint meg valamennyiszer ezen a vidéken, járok. Pedig nem kerestem, nem keresem ezt a nehezen megfogalmazható érzést, egyszerűen találkozunk, mint régen látott zarándoktársak. A reggeli mellé adott házi erdei málnalekvár és az ottani áfonyaméz íze közelíti csak meg és írhatja le valamelyest ezt a zamatot.

Ebből a zamatból- az erdélyi hívóink a tovább fokozni már-már nem tudó fogadtatásából, a megvendégelésekből meríteni lehet.

Ha megköszöntük házigazdáink ajándékait, vendégszeretetét, szavainkra rendszerint ehhez hasonló feleletek jöttek és tudom, hogy ezt komolyan is gondolták:

„Ne haragudjatok, hogy csak ennyit tudtunk nyújtani, örültünk, ha jól éreztétek magatokat, nézzétek el, hogy csak ezzel szolgálhattunk, de ha legközelebb találkozunk-, megpróbáljuk, hogy mindez még jobban sikerüljön.….’,

Ezt neveztem én el Erdély zamatának.

Mezőtúr, 2010. 08. 19.

Nagy Ferenc

matematika - rajz szakos tanár